Szociális paktumok Európában, paktum-kísérletek Magyarországon

1. Szociális paktumok Európában,paktum-kísérletek Magyarországon „Magyar Moncloa-paktumot tervez a Fidesz” Népszabadság • 2008. május 13.

2. Vázlat • A nyugat-európai paktumok közös jellemzői • Néhány ország példája • Spanyolország, Hollandia, Írország, Olaszország • A nyugat-európai paktumok tanulságai • Kelet-Európai tripartizmus, intézményfejlődés • A szlovén paktum mint kivétel • Magyarországi paktum-félék: kísérletek és kudarcok • 1991, 1998, 1995, 2003-4, 2006…

3. A nyugat-európai paktumok meghatározása, fejlődési fázisaik • Előzmény: 1960-70-es évek: „neo-korporatívizmus” • Szakszervezetek és munkáltatók részvétele az országos politikaformálásban, megállapodások • Definíció: inkább tartalmi (átfogó két, de inkább háromoldalú megállapodások a makro-gazdaságpolitikáról), mintsem formai (tripartit intézmény is annak tekinthető) • 1980-as évek: kitörés „a stagfláció ördögi köréből: stagnáló gazdaság munkanélküliség növekedése  növekvő szociális kiadások  emelkedő adók  gazdasági növekedés lefékeződése • 1999-: az Euró bevezetéséhez kapcsolódó paktumok, új tartalommal • Euro-zóna: a paktumok vége?

5. Spanyolország • 1977: Moncloa paktum / Franco halála - 1975 - után) • Kivételesen a pártok kötötték, mert a politikai „rendszerváltást” is rendezte (pl. gyülekezési jog) • Inflációt mérséklő stabilizációs intézkedések, bérindexálás módosítása • Keynes-i gazdaságpolitika, reformok: társadalom-biztosítás, oktatás, lakáspolitika, adórendszer, az állami vállalatok rányitásának a reformja (de megőrzésük) • Franco-féle munkaügyi rezsim lebontása: rövid idejű munkaszerződés, elbocsátás gazdasági okból • sztrájkmoratórium • 1982: neoliberális fordulat, paktum nélkül, humán beruházások, gyors felzárkózás.. • 1990-: Újabb paktumokkal az Euró övezet felé

6. Hollandia • 1982: Wassenaar egyezmény • Okok: versenyképesség csökkenése, munkanélküliség • Szakszervezetek: egyoldalú kormányzati restrikció helyett • Bérvisszafogás munkaidő-csökkentésért • Közszféra bérindexálásának megszűntetése, jóléti kiadás-csökkentés, de részfoglalkoztatás támogatása • Hatása:’munkanélküliséget generáló jóléti államból munkahelyteremtő, szolgáltató gazdasággá vált • Későbbi fejlemények: • 1993: ALMP, jóléti rendszerek kontrollja • 1997 és 2004: Flexicurity törvények (létszámleépítés, on-call, munkaerőkölcsönzés)

7. Írország • A hetvenes-nyolcvanas évek gazdasági problémái: • Recesszió, munkanélküliség, infláció, költségvetési deficit, kiszolgáltatva a Thatcher-i politikának • 1987-1990: A nemzeti kibontakozás programja • Centralizált bérmegállapodás: mérsékelt bérnövekedés alapja a nemzetközi versenyképesség növelésének és a költségvetési kiadások kontrolljának • Leépítés a közszférában • Adócsökkentés, a munkavállalók számára kedvező adóváltozások, munkahelyteremtés • Gyors gazdasági fejlődés külföldi tőkére alapozva, infrastruktúra fejlesztés EU támogatással

8. További ír paktumok… • 1987-1990: Nemzeti kibontakozás programja • 1991-1993: Gazdasági és társadalmi fejlődés programja • 1994-1996: Versenyképesség és munka programja • 1997-1999: Partnerség 2000 a társadalmi befogadásért, a foglalkoztatásért és a versenyképességért • 2000-2002: Prosperitás és igazságosság • 2003-2005: Fenntartható haladás • 1997-2000: Euró kritériumok a középpontban • 2000-től civil szervezetek részvételével • Intézményépítés is (tripartit monitoring, előkészítés) • Szakszervezetek különleges szerepe Írországban

9. Olaszország • 1990-es évek eleje • Eladósodottság, valutaválság, politikai válság-instabilitás, szakszervezeti egység (új CGIL) • 1992-3 paktumjai: • ‘Scala mobile’ eltörlése, bér-befagyasztás, többszintű, összehangolt bér-megállapodási rendszer (Ciampi), egységes szakszervezeti képviselet, infláció sikeres megfékezése • 1995: nyugdíjreform (Berlusconi kudarca) • 1996: ’Paktum a foglalkoztatásért’ – és rugalmasítás munkajogi reformokkal (Prodi) • 1998: „Karácsonyi paktum” már az Euró felé… • 2000 után nincs paktum (szakszervezeti belharc)

11. A paktumok tartalma • Bérpolitika • Bérvisszafogás, indexálás megszűntetése, ár-bér spirál megtörése • A munkaerőpiac szerveződése • Flexibilizálás, aktív munkaerő-piaci politikák, szakképzés fejlesztése • Társadalombiztosítás reformja • Költségcsökkentés, korhatár-emelés, stb. • Innovatív megoldások is (pl. 1997-ben Finnországban puffer-alap a TB gazdasági válsághelyzetben bekövetkező krízishelyzetére a bérvisszafogásért cserébe)

15. A nyugat-európai paktumok közös jellemzői • „A kijózanodás pillanata”, lemondanak a hagyományos érdekérvényesítési célokról hosszú távú előnyök („nemzeti célok”) érdekében • A három oldal együttes tanulásának folyamata (kísérleti bevezetés, tesztelés, módosítás…), fokozatosan táguló napirend, intézmények építése, megszilárdítása • Eszközök, kritikus pontok: • mérsékelt bérnövekedés, adóreform, jóléti- és nyugdíj-rendszer reformja, munkaerőpiaci politika, flexibilizálás • Mit kapnak a szakszervezetek cserébe? Legitimitást? Hogyan adják el a reformokat tagságuknak? • Az Euró bevezetése előtt: konszenzuális makrogazdasági politika ‘szociális paktumok’ révén

16. Tanulságok, kutatási kérdések • Viszonya a munkaügyi kapcsolatok nemzeti rendszereihez • Létező országos egyezmények, tripartit intézmények mellett vagy helyett • Béralku centralizációja, ritkábban decentralizációja • Centralizáció ágazati megállapodásokkal felpuhítható • A politika és gazdasági megállapodás kapcsolata • Ellenzéki párt részvétele ritka • Krízishelyzetben vagy prosperitás idején? (Olaszország vs. Írország) • Egyszeri megoldás vagy rutin? • Instabil – alkalmi szakszervezeti együttműködés?

17. Kelet-Európai perspektíva • Az új tagállamokban fejlett tripartit intézmények működnek • Csatlakozás előtt: EU javaslatok paktum-kötésre, illetve ajánlások ‘többéves bérmegállapodások’ megkötésére • Felkészültek-e az Euró bevezetésére a tripartit intézmények? • Miért nem jönnek létre a nyugat-európaihoz hasonló szociális paktumok az új tagállamokban? • Szlovéniában létrejött – miért kivétel?

18. 1990-től tripartit intézményépítés • Nemzetközi támogatás (ILO, EU-Phare) • A tripartit fórumok számos állandó szakbizottságokkal minden új tagállamban • Problémák: • Politikai és gazdasági kihívások, a tárgyalások gyakori felfüggesztése, nemzeti konszenzus hiánya • Reprezentativitási problémák és a szociális partnerek szervezeti gyengesége • Kérdés, hogy a makrogazdasági- és bér-megállapodások rendszere és azok érvényesülése megfelelő-e? • Gyenge ‘artikuláció’, decentralizált kollektív alku!

20. A tripartizmus makrogazdasági, jövedelempolitikai szerepe • Mindenhol konzultációk (esetleg „kvázi-alku”) a bér és jövedelem mellett más makro-gazdasági témákról is. • Pozíciók: • Szakszervezetek: béremelési igények és/vagy munkahelyteremtés, és szociális kompenzáció az átmenet terheihez és a megszorító csomagokhoz • Munkáltatók: követelések adókról és a versenyképesség más tényezőiről • Látens funkciók: A szociális partnerek legitimitását és a kormány munkaügyi kapcsolat-rendszerben betöltött szerepét is erősíti

21. A tripartit fórumok jövedelempolitikai témái • Minimálbér (a leggyakoribb, megállapodások után a kormány kihirdeti) • Éves béremelkedés (ritkább, csak ajánlások) • A közszféra létszáma, bére és reformja • Országonként más-más technikák, a szociális partnerek változó szerepekben • További jövedelmeket befolyásoló tényezők • adók, adómentességek, árpolitika, munkaerőpiaci politikák, stb. • ‘háttérként’ az infláció, monetáris politika konzultációja

26. A bérmegállapodások korlátjai • Gyenge szociális partnerek: gyenge korreláció a kialkudott béremelés és a megvalósult közötti (eltérések mindkét irányban!) • a kormányok szélsőséges szerepben • makrogazdasági stabilitás „őrei” • és/vagy populista rezsimek • szakszervezetek: irreális bérkövetelések és/vagy munkahelyteremtés • a hosszú-távú megállapodások ritkák • Nemzetközi intézmények mint korlátozó tényezők (IMF, WB Romániában és Bulgáriában, illetve a Maastrichti kritériumok)

27. A kivétel: Szlovénia • 1994-től: tripartit Gazdasági és Szociális Tanács • 1997: Konszenzus szociális partnerek között makro-gazdasági stratégiai kérdésekről az EMU csatlakozás érdekében • 2001: Ellentétek szakszervezetek és kormány között a reform és a minimálbér kérdésről, a kormány automatikus emelési mechanizmust vezetett be • 2002: megállapodás 2002-2004 bérpolitikáról az infláció csökkentése érdekében • Formula: termelékenység növekedésénél 1%-kal alacsonyabb reálbérnövekedés

28. Szlovénia, szociális paktumok • 2003-2005: • Korábbi bérformula átvétele • További tartalma tág: adó, jóléti reform, regionális fejlesztés, szakképzés, foglalkoztatás, lakás, esélyegyenlőség, stb. • 2007 – 2009: • Béremelés: az infláció és a termelékenység függvényében ágazati szinten, de a vállalati KSZ ettől eltérhet • Vita a kollektív alkurendszerről (ágazati vs. vállalati szint), a szakszervezetek ágazati szinten erősek! • További nagyszámú „feladat” a kormánynak címezve… (pl. munkavállalói tulajdon törvényi szabályozása)

29. Miért Szlovénia? • 2004-es gazdasági helyzet: • „Elpazarolt” 90-es évek után gyors, külföldi tőkebefektetésekre koncentráló export-orientált gazdaság politika, erőteljes reformok, jóléti szolgáltatások csökkentése • ‘Jóléti harmonizáció’ nem volt kérdés, egyetlen igazi probléma az infláció (7%) csökkentése volt • Magyarázatok a szakszervezetek erejére • Jugoszláv sztrájk-hagyomány • Új nemzet születik, nemzeti összefogás • 90-es évek: szociáldemokrata kormányok • Sikerekben edzett szakszervezetek (nyugdíjreform)

30. Magyarországi paktum-félék • 1991: Átfogó ÉT megállapodás az MSZOSZ sztrájk után • 1994-5: „Társadalmi-Gazdasági Megállapodás” tárgyalások kudarca, Bokros-csomag • Szakszervezetek: eszkalálódó követelések, kormány: támogatás a megszorításokhoz? • SZDSZ ellenzi a „korporatívizmust” • 1998: a kormány sikertelen ‘bér-formula’ ajánlata • 2003-4: Az Euró bevezetés, konvergencia program kapcsán PM és MNB szakértők kezdeményezése • a bérnövekedést a termelékenység növekedéséhez igazította volna, de érdemi folytatás nincs, közel az éves bértárgyalás meg a választás… (Az időzítés problémája)

31. OÉT: intézmény-történeti áttekintés • 1988: az OÉT megalakítása • 1990-91: taxisblokád, újjáalakítás új tagokkal, a bérmegállapodás rendszerének kialakulása • 1990-92: legitimitási és vagyonviták • 1994-1998: „reform”: megállapodások helyett konzultatív fórum, kiszorítási kísérletek • 1998-2002: Visszaszorulás: helyette OMT és GT • 2002: második újjáalakítás, megerősítés • 2003: ‘tripartit plusz’: GSZT (EGSZB minta) • További résztvevők: MTA, gazdasági szereplők, civilek • A kormány nem tagja, szabályozatlan kapcsolat

32. OÉT: Jogi-intézményi fejlemények • Minta: ILO tripartizmusa, Belgium • Törvényi háttér nélkül: háromoldalú kölcsönös legitimáció. Majd semmitmondó Mt. szöveg (1991) • Szakbizottságok, MPA Irányító testület, stb. • 1996: Alkotmánybírósági döntés az alsóbb fokú testületek működéséről, új törvények • 1999-2002: Minimálbér: hatáskörmegvonás • 2005: Reprezentativitási tv. kidogozása • 2006: Elmaradt GSZB törvény, • 2007: köztársasági elnöki vétó, AB… (elakad az OÉT/ÁPB reprezentativitását szabályozó törvény)

33. Miért maradt el a magyar szociális paktum megkötése 2006 nyarán? • Igazi válsághelyzet… (ld. Írország, stb.) • Kronológia: • 2005 - 2006 eleje : optimista bérmegállapodás és adócsökkentési kezdeményezések, ígéretek GSZT: „Társadalmi Megállapodás” kezdeményezése • A választások „másnapján” munkáltatói kezdeményezés • 2006 június: OÉT ülés, sokkoló miniszterelnöki beszéd, eredménytelen tárgyalások a részletekről szeptemberig • 2006 szeptember a konvergencia-terv benyújtása • 2006 július-szeptember: a GSZT nem tárgyal a konvergencia-programról, de a Társadalmi Megállapodást továbbra is napirenden tartja…

34. Partnerek pozíciói: • Kormányok: választási ciklusokhoz igazodó koncepciók • Munkáltatók: versenyképesség, bérnövekedés lelassítása, adóterhek csökkentése • Szakszervezetek: európai bérszínvonal minél gyorsabb utolérése • A kudarc lehetséges magyarázatai: • Felkészületlen partnerek („öszödi beszéd”) • Nincs igazi kormányzati szándék, nincs játéktér a kormány javaslataiban. Magyar reform-diktatúra hagyomány? • Csak megszorítás, a reform előkészítetlen (nincs hosszútávú nyereségre, alkura lehetőség) • A nagy államférfi/szakszervezeti vezető egyéniség hiánya • A kiélezett pártok közötti versengés • Gyengék és megosztottak gazdasági érdekszervezetek • Intézményi kettősség hátránya (OÉT-GSZT)