FILOZÓFIATÖRTÉNET III. Etika

1. FILOZÓFIATÖRTÉNET III.Etika

2. Korszakolás Ókor • Preszókratikus filozófia (i.e. 6-5. sz.): Demokritosz, • Klasszikus görög filozófia (i.e. 4. század): Platón, Arisztotelész • Hellenizmus (i.e. 322. − i.sz. 3. sz.): (kitioni) Zénon, Khrüszipposz, Epiktétosz Középkor • Patrisztika (2-7. sz.): Szent Ágoston • Skolasztika (9-14. sz.) • Reneszánsz (15-16. sz.) Újkor • Racionalizmus (17. sz.): Descartes, Spinoza • Empirizmus (17-18. sz.): Locke, Hutcheson, Hume, Bentham • Felvilágosodás (18. sz.): Kant

3. Mi az etika? • éthosz: jellem, érzület • Etika: az erkölcsi parancsok filozófiai megalapozása • Arisztotelész: • Minden szubsztanciának funkciója van. Egy szubsztancia akkor tökéletes, ha funkcióját betölti. A lélek szubsztancia. A lélek akkor teljesíti funkcióját, ha erényesen cselekszik. A boldogság (eudaimónia): az ember sajátos funkciójának megfelelő életforma • Sztoikusok: • Az emberi lélek a világlélek része, amely halálunkkor visszatér a mindenségbe. Ezért kötelességünk földi életünkben tisztán megőrizni. • Középkor: • Az ember Isten teremtménye, az erkölcsi parancsokban pedig Isten szándéka fejeződik ki, így az embernek kötelessége a parancsoknak engedelmeskedni. • Kant: • Az erkölcsi törvény egyetemes és feltétlen, nem szorul megalapozásra.

4. Főbb etikai kérdések • Mi az erkölcsi jó? • Tetteinkben vagy szándékainkban rejlik a jó? • Van-e szabad akarat? • Minek alapján ítélkezünk jó és rossz között?

5. Az erény homéroszi fogalma • erény (arété): kiválóság • Az előkelő ember születésénél fogva szép, okos, erős, gyors és bátor. • boldogság (eudaimonia): • Hadi és gazdasági vállalkozásai sikeresek, anyagilag gyarapszik. • Az előkelő ember erényes és boldog.

6. A morális reflexió kezdetei • 6. század: a türannoszok kora • Az erényes ember boldog. • De nem feltétlenül gazdag és sikeres. • A boldogság fogalma revízióra szorul. • Antisztenész: „Az emberek gazdagsága és szegénysége nem a házukban, hanem a lelkükben található” (Xenopón, Lakoma)

7. Klasszikus görög erények • A görög férfi élethelyzetéből fakadnak: • bátorság • igazságosság • mérsékletesség • bölcsesség

8. Honnan erednek a törvények? • Naturalista álláspont: a jó, a törvények, a szabályok a természetből erednek. • Legalista álláspont: a törvények közmegegyezésen alapszanak. • Álláspontok: • Cinikusok: a szabályok a természettől származnak, de mindezt a civilizáció elhomályosítja. • Anonymus Iamblichi: a törvények közmegegyezésen alapulnak, betartásuk révén az ember kifejtheti természetét. • Thraszümakhosz: a törvények nem a természettől valók, hanem a zsarnok kényszeríti rá őket az emberekre.

9. A boldogság és az erények • Boldogságetikák: a boldogság az erény előfeltétele • hedonizmus: Demokritosz • hatalometika: Thraszümakhosz • tudásetika: Szókratész • Erényetikák: az erény a boldogság előfeltétele • Platón, Arisztotelész, sztoikusok …

10. Platón az erényekről • Lakhész − Mi a bátorság? • Az erény leírása megjelenési formái alapján • Az állam: az erények leírása a lélekben betöltött funkciójuk alapján • gondolkodó lélek → bölcsesség • indulatos lélek → bátorság • vágyakozó lélek → mérsékletesség • igazságosság

11. A lélekrészek és az állam

12. Arisztotelész: a lélek részei és az erények • Értelmes lélekrész: • Tudományos értelem: a tudományos igazságok megismerésével foglalkozik • Erénye: a bölcsesség (szofia) • Megfontoló értelem: a gyakorlati tevékenységek elvégzését irányítja • Erénye: az okosság (fronészisz) • Észbeli erények: bölcsesség + okosság • Értelemmel nem rendelkező lélekrész: • A táplálkozást és a szaporodást irányító rész • Az okosságnak engedelmeskedő rész • Itt találhatóak az erkölcsi erények

13. Az erény mint lelkialkat • Lelki jelenségek: • Érzelem: mindaz, amivel kellemes vagy kellemetlen érzés jár együtt • Érzelmi képesség: az az adottságunk, amely képessé tesz bennünket érzelmek átélésére • Lelkialkat: az az adottságunk, amelynek folytán az érzelmeinkkel szemben helyesen viselkedünk • Az érzelmek hármas szerkezete: • vakmerőség − bátorság − gyávaság • pazarlás − nagyvonalúság − fösvénység • Erkölcsi erény: olyan lelkialkat, amely középúton helyezkedik el két szélsőséges érzelem között • Észbeli erények: nem középjellegűek

14. Igazságosság • Igazságosság: két aránytalan cselekvés közötti arányos cselekvés • Fajtái: • Szétosztó igazságosság: a nyereség elosztása a befektetett tőke arányában • Kiigazító igazságosság: a károkozót jóvátételre kötelező bírósági döntés

15. Sztoikus etika • Zénón, kitioni : az ember célja „a természethez szabott élet” • Kihívás: Hogyan egyeztethető ez össze a sztoikusok fatalizmusával? • A tétlenség érve: „Ha a fátumtól úgy rendeltetett, hogy fölépülj a betegségből, akár hívsz orvost, akár nem hívsz, föl fogsz épülni. De ha úgy rendeltetett, hogy ne épülj föl, akár hívsz orvost, akár nem hívsz, nem fogsz fölépülni. A fátumtól vagy úgy rendeltetett, hogy fölépülj a betegségből, vagy úgy, hogy ne épülj föl. Orvost tehát hiába hívsz.” • Válasz: a kettős okság elmélete (Khrüszipposz) • A külső ok alá van vetve a fátumnak, de a belső nincs alávetve.

16. Az ember mint mikrokoszmosz • Újabb ellenvetés: Ha fatalizmus van, akkor a belső ok is alá van vetve neki. • Válasz: az ember mikrokozmosz • A kozmosz az aktív pneuma (lélek) és a passzív anyag keveréke. • A pneuma aspektusai: természet, sors, gondviselés • Az emberi lélek megfelelő aspektusai: • természet →képzet • sors → vágy • gondviselés → asszenzió • Sors és gondviselés: • „Aki hajlandó, azt a sors vezeti, aki nem, azt kényszeríti.” (Seneca)

17. A közömbös dolgok és az aszkézis • „Egyes dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek. Tőlünk függ a véleményünk, az ösztönös vágyunk, a törekvésünk és ellenszenvünk, egyszóval mindaz, amit egyedül működtetünk. Nem tőlünk függ a testünk, a vagyonunk, a hírnevünk és tisztségeink, tehát mindaz, amit nem egyedül működtetünk.” (Epiktétosz, Kézikönyvecske) • Közömbös dolgok: • A sors (fátum) hatalma alatt állnak • Közömbös magatartás kívánatos • Nincsenek befolyással az ember boldogságára • Aszkészisz: gyakorlás

18. Az emóciók és az emóciómentesség • „A lélek emócióját természetellenes mozgásnak nevezhetjük, amely a félelem, a vágyakozás és hasonlók hatására alakul ki. Az efféle mozgások ugyanis nem engedelmeskednek az értelemnek. Efféle vakság hatására gyakran a zárat harapjuk, és az ajtót verjük, ha nem nyílik elég gyorsan. Ha egy kőben megbotlunk, bosszúálló módon viselkedünk, széttörjük és eldobjuk valahová, s eközben a leglehetetlenebb dolgokat mondjuk.” (Khrüszipposz, Az emóciókról) • Emóciók (pathosz): a lelket felkavaró indulatok és érzelmek • Gyönyör: a jelenlévő kellemesre vonatkozik • Vágyakozás: a jövőbeli kellemesre vonatkozik • Fájdalom: a jelenlévő kellemetlenre vonatkozik • Félelem: a jövőbeli kellemetlenre vonatkozik • Apatheia: a fátumnak alávetett dolgok emóciómentes szemlélete • ≠ apátia • = a lélek feszült, tettrekész állapota → Ez az erény.

19. Az erkölcsi megismerés • Az erkölcsi megismerés fokozatai: • érzet (önérzékelés) • képzet • asszenzió • emocionális ítélet: kellemesnek / kellemetlennek ítélt képzet • emociómentes ítélet: • jó képzet: asszenzió megadása • rossz képzet: asszenzió megtagadása • közömbös képzet: asszenzió felfüggesztése • erkölcsileg helyes tett: asszenzióval megítélt képzet

20. Szent Ágoston: az akarat szabadsága és a predesztináció • Keresztény etika: az ember Isten teremtménye, az erkölcsi törvények pedig Isten parancsolatai. • A kereszténység legfontosabb fogalmi újítása: az akarat szabadsága. • Az akarat szabadságának kétféle jelentése: • a választás képessége • Az akarat mentes a szükségszerűségtől. • Öntudattal rendelkezünk. • A választás képessége nélkül nem tudnánk különbséget tenni jó és rossz között • szabadság a rossztól és szabadság a jóra • Nem mindenkinek jut osztályrészül. Az ember sorsa eleve elrendelt (predestináció).

21. Descartes ideiglenes etikája • Újkor: kísérlet egy a teológiától független, autonóm etika megteremtésére • Descartes: Milyen erkölcsi szabályokat kövessek abban a köztes időben, amíg kétségbe vonom minden ismeretemet, köztük erkölcsi ismereteimet is? • Ideiglenes etika: • Engedelmeskedni kell a társadalmi és vallási törvényeknek. • Ki kell tartani azon nézet mellett, amely mellett elköteleztük magunkat. • Csak gondolataink állnak teljesen hatalmunkban.

22. Spinoza etikája: az indulatok • Indulatok: „a test affekciói, amelyek testünk cselekvőképességét növelik vagy csökkentik” • passzív: szenvedélyek • öröm, szomorúság • külső és belső oka van • aktív: kívánság • conatus: „Minden dolog, amennyiben rajta áll, arra törekszik, hogy megmaradjon létében.” • vágy: törekvés, amely „egyszerre vonatkozik a lélekre és a testre” • kívánság: „vágy a vágy tudatával” • az ember lényegével azonos

23. Az erkölcsileg helyes viselkedés • Erkölcsileg helyes viselkedés: a szenvedélyek megszüntetése • „Az olyan indulat, amely szenvedély, megszűnik mint szenvedély, ha világos és elkülönített képzetet alkotunk róla.” • „Ha a lélek felindulását, vagyis indulatát elválasztjuk a külső ok gondolatától, és összekapcsoljuk más gondolatokkal, akkor szeretetünk vagy gyűlöletünk a külső ok iránt, valamint a kedély ingadozásai, amelyek ezekből az indulatokból származnak, megsemmisülnek.” • racionalista etika és empirista etika különbsége • racionalista: a cselekvő számít • empirista: a tett minősége számít

24. Locke: az erkölcsi viszony • Négyféle viszony: • arányviszony (fehérebb) • természetes viszony (apa-fiú) • intézményes vagy szándékolt viszony (tábornok-hadsereg) • erkölcsi viszony • Erkölcsi viszony: „az emberek cselekedeteinek megegyezése vagy meg nem egyezése valamely szabállyal” • Helyes cselekedet: amely megegyezik a szabállyal. • Helytelen cselekedet: amely nem egyezik meg a szabállyal. • A szabály a törvényhozó büntetésén és jutalmazásán keresztül érvényesül. • Háromféle szabály: • Isteni törvény: Isten a túlvilágon jutalmazza és bünteti az emberi cselekedeteket. • Polgári törvény: a polgári törvény a törvényszéken jutalmaz és büntet. • Erkölcsi törvény: a közvéleményben fejeződik ki.

25. Hutcheson: az erkölcsi érzék • „Tegyük fel, hogy ugyanazon előnyt takarítjuk be két embertől, akik közül az egyik azért van szolgálatunkra, mert gyönyörűséget lel boldogságunkban és szeretetet érez irántunk; a másik, mert az önérdek szempontjaira ügyel, vagy kényszer okából. Az adott esetben mindkettő egyaránt jótékony avagy előnyös a számunkra, és mégis egészen eltérő érzelmeink lesznek irántuk. Így hát erkölcsi cselekedetekről másfajta észleletekkel kell rendelkeznünk, mint amilyenek az előny észleletei; és ezt a képességet, amelynek révén ezeket az észleleteket elnyerjük, erkölcsi érzéknek nevezhetjük.” (Vizsgálódás az erkölcsi jóról és rosszról)

26. Hume: az emotivizmus Kétfajta ítélet: • Tényítélet: igazsága tapasztalati úton eldönthető • Pl. A hó fehér • Az ész illetékességi körébe tartoznak. • Erkölcsi ítélet: igazsága tapasztalati úton nem dönthető el • Pl. A rablás bűn • Nem az ész illetékességi körébe tartoznak. • Emotivizmus: az erkölcsi ítéletek az ítéletet kimondó személy emócióit (érzéseit) fejezik ki. • Különbséget kell tennünk a tények és az értékek, a van és a kell között.

27. Jeremy Bentham: az utilitarizmus • utilis: hasznos • Utilitarizmus: egy cselekedet értéke azon mérhető, hogy mennyiben járul hozzá az érintett személy boldogságához. • „Személyek egy bizonyos számát illetően, amennyiben egy élvezet vagy egy fájdalom értékét ezek mindegyikére vonatkozóan tekintjük, ez hét körülménynek megfelelően lesz kisebb vagy nagyobb, úgymint • Intenzitása • Tartalma • Bizonyos vagy bizonytalan mivolta • Közeli vagy távoli mivolta • Termékenysége • Tisztasága • Kiterjedése”

28. Kant és az etika megalapozása • Arisztotelész: • boldogságetika: Mi a boldog élet? • Kant: • kötelességetika: Mit kell tennem? • „kell”: • nem célszerűség, hanem kötelesség • nem teleologikus, hanem deontologikus • nem bennünk, hanem velünk szemben

29. A kategorikus imperatívusz felkutatása • Kérdés: Mit kell tennem? • Válasz: a priori szintetikus ítélet • Nem leíró (elméleti ész), hanem felszólító (gyakorlati ész) mód: imperatívusz • Nem hipotetikus (feltételes, célszerűség), hanem kategorikus (feltétlen, kötelesség) • Kategorikus imperatívusz: • Nem vonatkozhat az akarat anyagára, ezért formális. • Az akarat célja nem külsődleges (heteronóm), hanem önmaga számára szab törvényt (autonóm). • A kötelesség és a hajlamoktól irányított szubjektív szabályok (maximák) összeütközését kell elkerülni.

30. A kategorikus imperatívusz • „Cselekedj úgy, hogy cselekedeted maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elvének is számítson!” • „Cselekedj úgy, hogy az emberiséget mind önmagad, mind mindenki más személyében mindenkor mint célt, sohasem pusztán mint eszközt használd!”

31. A szabadság • A cselekedetek a tapasztalati világ oksági törvényeinek vannak alávetve. • Az akarat azonban az ész autonóm törvényhozásának van alávetve, ezért szabad. • Az a szabadság nem a jelenségek világában, hanem a magában való dolog világában áll fenn.