1. Szemléletváltás a pszichiátriai betegek szociális ellátása területénSpeciális terület: a pszichiátriai szociális munka

2. Előzmények – Történelmi áttekintés • A pszichiátria múltja az emberiséggel egyidős: • Az emberi társadalmak magukkal hordozták és hordozzák elme és lelki betegjeiket. • Azonban önálló tudományként, foglalkozásként és intézményként rövid időre tekint vissza

3. Pszichiátria történetének két szakasza I, Önállósodás előtti évezredek Lényege: miként oldotta meg az adott társadalom a mentális betegségek problémáit • Ókori görögök (Hippokratész) • Egyiptomi gyógyítás (zene és szuggesztió) • Indiai ás Kínai orvoslás (gyógy-szerek)

4. „Sötét” középkor és az elmebetegségek • Vallási és egyházi szemlélet uralkodik • Első kórházak megjelenése • Elmebetegek sorsa tünetei típusától függött: • Milyen érzékcsalódásai, téveszméi voltak (lsd.: boszorkányok, szent betegségek) • DE: arabok-fejlett orvostudománya: az agy szerepének felismerése

5. Felvilágosodás történelmi levegője: • Elmebetegekkel való bánásmód orvosi vonatkozásai kerülnek előtérbe • A pszichiátria önálló orvosi diszciplinává szerveződik • Ugyanakkor a deviáns viselkedés kezelésében a fő cél még a közösség védelme, a „mást” izolálják és kirekesztik, illetve megsemmisítik.

6. Az elmegyógyászat „rendészeti” vonulata • A deviáns: vagy eretnek, vagy boszorkány, vagy szent ember. • Aki problémás, az börtönbe kerül, vagy kezelőintézménybe: - átnevelés folyik, gyakran kínzással egyenértékű

7. Az elmegyógyászat vallási vonulata • A deviancia, mint természetfölötti: • ördögök, megszállás, isteni megnyilvánulás stb. • babonák, néphitek keveredése alkot torz képet A vallás szabályoz, megvéd és gondoskodik „a sajátjairól” (lsd.: ispotályok, kórházak)

8. A lelki segítségnyújtás bármilyen formája, a korabeli pszichoterápia, csak vallási keretek között volt elérhető • És mai napjainkig is kötődik az egyházi intézményekhez • Komoly társadalmi és gazdasági háttérrel rendelkezik Magyarországon

9. II. Önálló pszichiátria kialakulása • XIX szd eleje: mozgalom, amely az elmebetegekkel való emberi bánásmódot tűzte ki célul • Középpontba kerül az emberi idegrendszer működése: genetika és környezet „harca” • Kidolgozzák a pszichiátria közös terminológiáját, a pszichiátria „nyelvét”

10. Új módszerek terjednek: - hipnózis (Charcot) - pszichoanalízis (Freud) - viselkedés (behavior) lélektan (Watson) Létrejön a pszichiátriai intézmények önálló hálózata: • a betegek az intézmények ellátásában és fenntartásában aktívan részt vesznek • nyugtatók, altatók, fürdőkúrák jellemzők

11. Intézményesülés: a pszichiátria elmúlt 50 éve itthon • Az elmeosztályokból KÓRHÁZAK alakulnak • Az elmebetegek ideg-elmeosztályokon kerülnek elhelyezésre • Szerepük passzív, a „hagyományos beteg szerep” kialakul • Terápiás sokszínűség jön létre

12. Napjainkban: a pszichiátriai szolgáltatások átalakulása • Társadalmi – politikai változások hatása • Az elmeosztályok „súlyának” csökkenése az ellátásban • Társadalmi előítéletek: Száll a kakukk… • Finanszírozási gondok

13. EREDMÉNY • a legtöbb fejlett országban kiépültek a nem kórházi bázisra támaszkodó pszichiátriai ellátás intézményei és szolgálatai. • Például: - hatékony járóbeteg rendelő és gondozó, - nappali kórház, mobil szolgálat, - védett betegotthon, betegek klubja, illetve - a különböző önsegítő egyesületek (pl.: névtelen alkoholisták)

14. Ezen ellátó szolgálatok közel vannak a lakossághoz, a bajokat a keletkezési helyükön képesek orvosolni, prevencióban vesznek részt. • Az átalakulásnak ezt a folyamatát nevezzük DEINSTITUCIONALIZÁCIÓNAK, azaz az ellátás módja a kevésbé intézményesedett formákra tevődött át. E szolgálatokat intermedier struktúráknak is nevezik, mivel az egyén és társadalom intézményei között átmenetet képeznek.

15. Amennyiben jól működik: • A gyógykezelés kisebb költséggel jár • Emberközelibb • Kevéssé stigmatizáló • Hatékonysága megfelelő • A kezelésbe bevonja a beteg családját és tágabb környezetét is: • KÖZÖSSÉGI PSZICHIÁTRIÁT jelentve.

16. FELMERÜLŐ KÉRDÉSEK: • Hol a határ normális és (elme)beteg között? • Mitől függ a normális/egészséges kritériuma (egyén és társadalom)? • Mitől lesz valaki pszichiátriai beteg? • Gyakori vagy ritka jelenség a társadalomban? • Van-e gyógyulás?

17. A DEVIANCIAÁttekintés röviden • A társadalmat normarendszerek irányítják. • Ahhoz, hogy a társadalom működőképes legyen, normákra van szükség. A társadalom tagjainak követnie kell bizonyos viselkedési szabályokat. • A társadalomban sokféle norma érvényesül egymás mellett:

18. Jogi normák (be nem tartását az állam szankcionálja) • Valláserkölcsi normák (halál utáni büntetés) • Erkölcsi / etikai normák (be nem tartását a közösség megvetéssel bünteti) • Szokások, illemszabályok, divatszabályok (megszegését erősebb-gyengébb helytelenítés követi) • Deviáns (normaszegő) magatartás: Az adott társadalomban elfogadott normáktól eltérő viselkedés • Konform (normakövető) magatartás: A társadalmi normáktól nem eltérő , az elfogadott viselkedési szabályokat betartó viselkedés

19. A normákkal kapcsolatos négy fontos megállapítás: • 1.Adott társadalomban, ellentmondásban lehetnek a normák (pl. vallási vagy etnikai csoportok által elfogadott normák) • 2.A normák változnak a társadalmak történeti fejlődése során (pl. homoszexualitás erkölcsi megítélése) • 3.A különböző társadalmakban nagyon eltérő normákat fogadnak el az egyes cselekmények megítélésénél. (pl. vérbosszú – néhol elfogadják, máshol büntetik.) • 4.Nem biztos, hogy egy társadalomban elfogadott norma előnyös (pl. tehenek levágásának tilalma a hindu vallásban.)

20. A deviáns viselkedés fajtái • bűnözés • öngyilkosság • alkoholizmus • kábítószer-fogyasztás • nem organikus eredetű mentális betegségek • prostitúció

21. A deviáns viselkedések közös sajátosságai • mindegyik mögött megfigyelhetőa társadalom válsága • a kultúra, az értékek és normák válsága, pusztulása, vagy ezek elbizonytalanodása (dezorganizáció); • a viselkedészavarok pedig ennek a tünetei, jelzései Különböző elméletek születtek ennek magyarázatára • elméletek, melyek makrotársadalmi szinten keresik ennek okát (társadalmi anómia) • elméletek, melyek mikrotársadalmi szinten ( az egyén, a család és más elsődleges csoportok szintjén keresik az okot)

22. 1. Anómia (anómiás állapot) • Emil Durkheim magyarázata • a társadalmi normák meggyengülésének az állapota – gyors társadalmi, gazdasági változások hatására felerősödik. • világos viselkedési szabályok hiánya • a gyors, a nagy megrázkódtatással járó társadalmi változások akut feszültség-helyzeteket teremtenek, s növelik a szocializációs zavarok gyakoriságát (devianciákat)

23. 2. Robert K. Merton szerint valamely társadalomban akkor beszélünk anómiáról, ha a társadalom által elfogadott és kívánatosnak tartott értékeket, célokat a társadalom tagjainak egy része nem képes megengedett eszközökkel elérni. • Merton 1980-ban az alkalmazkodást 5 logikailag lehetséges módon ábrázolta.

24. (+)= elfogadás(-)= elutasítás(+/-)= elutasítás és új célokkal, eszközökkel való helyettesítés Kulturális célok Megengedett eszközök I. Konformitás + + II. Újítás + - III. Ritualizmus - + IV. Visszahúzódás -- V. Lázadás +/- +/-

25. Négyféle kiút • Újítás (vagyon elleni bűnöző) • Ritualizmus (merev hagyománytisztelet) • Visszahúz r. (drog, alkohol, elmebetegség) • Lázadás (se a cél, se az eszköz nem megfelelő)

26. 3. Többtényezős deviancia-elmélet A deviáns viselkedésformához a következő tényezők szükségesek: • a gyermekkori szocializáció zavarai • felnőttkori feszültségek (családi élettel, munkával kapcsolatos feszültségek, kielégítetlen ambíciók) • a környezetnek a deviáns viselkedésre vonatkozó felfogása (egyértelmű normák, társadalmi kontroll, a deviáns viselkedéshez való hozzáférés) • a deviánssá minősítés (a környezet reakciói a deviáns magatartásra)

27. 4. Minősítési elmélet • Minősítési címkézés (labelling) • A deviáns viselkedés újfajta szociológiai elmélete (1960) • Nem magán a viselkedésen, hanem a társadalomnak , valamint egyes erre kijelölt intézményeknek (rendőrségnek, bíróságnak, pszichiátriai intézményeknek stb.) a válaszreakcióján múlik, hogy valamilyen viselkedés vagy személy deviánsnak minősül-e (pl. az elmebeteget nem annyira a viselkedése különbözteti meg a társadalom többi tagjától, mint inkább az , hogy a pszichiáterek elmebetegnek minősítik.)

28. Ezt a minőséget nevezte GOFFMAN (1963) stigmának (megbélyegzésnek). • Akire rásütötték a stigmát az nem tud tőle szabadulni, sőt idővel maga is azonosul vele, azaz elmebetegnek tekinti magát. • makrotársadalmi szinten a devianciákat társadalmi jelenségként kezeljük, az egyén szempontjából pedig viselkedési formának, magatartásnak tartjuk. • Bizonyos mennyiségű devianciával együtt kell élnünk a társadalomban

29. Pszichiátriai Epidemiológia • Az epidemiológia sajátos vizsgálati módszertan, amely a betegségek tér- és időbeli elterjedésének, valamint a kialakulásukat és lefolyásukat meghatározó tényezők elemzésére alkalmas.

30. Eredményeinek felhasználási területe • Mindennapi medicina • Egészségügyi döntéshozók szintje • Betegbiztosítók • Klinikai kutatások

31. Rövid történet • A „HŐSKOR”: minden résztvevő saját szájíze szerint diagnosztizált, ezért eltérő adatok és eltérő fogalmi bázis alapján érvényességük erősen megkérdőjelezhető • A JELEN: Diagnosztikus rendszerek standardja • DSM-IV és BNO-10 (diagnosztizálás)

32. Pszichiátriai betegségek természetes alakulásának jellemzői • BETEGSÉGKEZDET • KÓRLEFOLYÁS • KIMENETEL

33. I. BETEGSÉGKEZDET • Bár a kórosság a pathológiai folyamatok megindulásához kötődik • A megbetegedéshez vezető folyamat már korábban elindulhat, de ennek bejóslása nehéz. EZÉRT: • Javasolják, az ún.: Bevezető tünet és Figyelmeztető tünet fogalmát

34. Továbbá: • Fontos a betegségek GYAKORISÁGA TIPUSAI: 1, Az első előfordulás gyakorisága 2, Új betegek gyakorisága 3, Prevalencia, azaz a betegséggyakoriság

35. II. LEFOLYÁS A betegség megjelenését követő változásokat a JAVULÁS és SÚLYOSBODÁS kifejezésekkel jellemezzük. • Javulás: a tünetek erőssége és száma meredeken csökken, a beteg KOMPENZÁLT állapotú • Visszaesés: amikor gyógyulás után a személy a diagnosztikus kritériumok alapján ismét betegnek tartható.

36. III. KIMENETEL • A betegség folyamatának következményeit nevezzük kimenetelnek, melyet 3 tényező jellemez: 1, Betegséghalmozódás - Társbetegségek 2, Funkcionális zavarok 3, Halálozás

37. Funkcionális zavar, halálozás • A funkcionalitást a mindennapos feladatok megoldásának képességeként értelmezzük. • A pszichiátriai betegségek gyakran együttjárnak a képességek átmeneti vagy tartós csökkenésével, az életminőség romlásával. • TÉNY: A pszichiátriai betegek körében magasabb a halálozási arány. Lehetséges OKOK: - társadalmi, gazdasági körülmények és stressz - Egészségtudatos magatartás hiánya

38. Társbetegségek - Komorbiditás • Lakossági felmérésekben a betegséghalmozódás kb.: 50%-os gyakoriságot mutat • Az együtt fellépő társbetegségek kezelésének eredményessége kisebb, erre nem mindegyik terápiás módszer alkalmas • A komorbiditási mutatók magasak, sok a visszaesés…

39. Pszichoszociális rehabilitáció • Hazánkban a betegséggel való együttélés, a beteg embernek és hozzátartozóinak életminőségi problémája szinte megoldatlan. • Az idült betegek többsége nálunk jóval korábban hal meg, mint a fejlettebb országokban. • Ebből nyilvánvaló a megküzdő stratégiák elégtelensége, sokak számára pedig a pszichoszociális rehabilitáció elérhetetlensége.

40. A közösségi pszichiátria és a pszichoszociális rehabilitáció átfogó megvalósulása esetén: A betegek számára a közösségben, lakóhelyükhöz közel biztosítja a lehető legtöbb pszichiátriai és rehabilitációs szolgáltatást és alapvető célja a közösségi integráció fenntartása ill. elérése

41. A gondozás és rehabilitáció során a lehető legnagyobb mértékben támaszkodik a közösségi erőforrásokra és a természetes segítőkre (pl. hozzátartozók), akiknek a rendszerszemléletű családgondozás elveinek megfelelően -szintén támogatást nyújt a betegség okozta problémák és más stresszhelyzetek kezelésében • A közösségi alapú ellátás hozzájárul az intézményes ellátás okozta hátrányok leküzdéséhez és a pszichiátriai rehabilitáció hatékonyságának fokozásához

42. Magába foglalja: A hozzátartozók bevonásávalvégzett házi gondozást, házi ápolást, akár az intenzív ellátást jelentő házi hospitalizációt, a 24 órás elérhetőséget, a betegek nyomon követését. DE: A közösségi pszichiátriai gondozás elsősorban a krónikus pszichiátriai betegségben szenvedőket célozza meg, akik folyamatos gondozást igényelnek, és működése különbözik aszakrendeléstől

43. A Pszichiátriai gondozó szorosan együtt dolgozik a háziorvossal és más szolgáltatókkal, a munkatársai mobilisak és a terápiás és rehabilitációs igények szerintkapcsolatba lépnek más segítőkkel akikkel a team-munka elvei szerint együtt dolgoznak. • Munkája során célja a tartós intézeti elhelyezés megelőzése és a természetes segítők bevonása a gondozásba.

44. Munkája színterei: - Akut és krónikus nappali kórházak - Nappali klubok - Védett lakhatási lehetőségek - 24 órás mobilis krízis szolgálat és krízis-fektető - Munkarehabilitációs szolgáltatások - Háziorvosi és szakorvosi konzultációs szolgálat

45. A közösségi pszichiátria szolgáltatásai tehát abban döntően különböznek a jelenlegi ellátástól, hogy nem a kórházból a közösségbe való fokozatos átmenetet kívánják biztosítani (amelyben az adott, pl. átmeneti intézményben történő rehabilitáció nagy hangsúlyt kap), hanem a gondozás és rehabilitáció minden lehetséges formáját a közösségi keretek között, a közösség integrált tagjaként, a beteg otthonában, vagy annak közelében kívánják biztosítani a betegek számára.

46. Rehabilitáció „lelki oldala” • A rehabilitáció pszichológiai folyamatainak ismerete segítheti a szakembereket abban, hogy minél hamarabb felismerjék: A súlyos idült betegséggel való megküzdés a gyógyítótól, a betegtől és hozzátartozóitól azonos személyiségfunkciókat követel.

47. Az emberközpontú rehabilitáció fő céljai közé tartozik a rászorulók minél kedvezőbb testi, érzelmi és szociális alkalmazkodásának egyénre szabott módon való segítése. • Időtartamát tekintve a rehabilitáció a betegség bekövetkeztétől a személy élete végéig tart. • A megfelelő rehabilitációval az érintetteknek el kell érniük, meg kell tudni tartaniuk a lehető legteljesebb testi, lelki, szociális, képzési/foglalkozási teljesítőképességüket, maximális függetlenségüket, optimális életminőségüket.

48. A rehabilitációs feladatok megvalósításához szükség van: • a szakértelem mellett • motiváltságra, nyíltságra, figyelemre, empátiára és közös felelősségvállalásra • rugalmasságra,kreativitásra,folyamatos, pozitív irányú személyiségfejlődésre

49. A tapasztalatok szerint a terápiás/ rehabilitációs team tagjai közül a klinikai szakpszichológusok azok, akik gyakran vezető szerepet vállalnak az egyénre szabott rehabilitáció megszervezésében és kivitelezésében

50. A rehabilitációs intézmények pszichológiai légköre • A kutatások és a tapasztalatok szerint az „érzelmi klímának” gyakran nagyobb szerepe van a rehabilitáció sikerességében, mint az alkalmazott módszernek vagy a módszert alkalmazó szakember tudásának,személyiségének