160 likes | 338 Vues
A FÖLDRAJZ TÁRGYA a társadalom földrajzi környezetének, a földrajzi buroknak a vizsgálata. Földrajzi burok : az egymással kölcsönhatásban álló geoszférák érintkezési terében (a földfelszínen), azok kölcsönhatására kialakult rendszerek természetes egysége, szintézise.
E N D
A FÖLDRAJZ TÁRGYA a társadalom földrajzi környezetének, a földrajzi buroknak a vizsgálata Földrajzi burok:az egymással kölcsönhatásban álló geoszférák érintkezési terében (a földfelszínen), azok kölcsönhatására kialakult rendszerek természetes egysége, szintézise Geoszférák : atmo-, lito-, hidro-, bio-, pedoszféra, morfo- és társadalmi szféra Atermészetföldrajz,mint természettudomány ezen rendszerek tulajdonságainak, elsősorban azok térbeli elrendeződésénekáltalános és regionális törvényszerűségeivel foglalkozik
Az általános természetföldrajz összetett; egyes ágai, mint a: vízföldrajz, éghajlattan, talajföldrajz, növény- és állatföldrajz (biogeográfia), valamint a szilárd kéreg felszínét alakító folyamatok tudománya afelszínalaktan vagy geomorfológia, a földrajzi burok különféle szféráiban lejátszódó természeti folyamatok általános működésének és térbeli összefüggéseinek törvényszerűségeit kutatják
A földfelszín domborzati formáinak magyarázó ismerete aGEOMORFOLÓGIA Neumann (1854): föld - alak - tan TÖRTÉNETE I. A felszín stabil, változás csak különleges hatásra történhet: vulkánkitörés, földrengés, stb. Leonrdo da Vinci (1505): tengeri csigák a hegyekben
II. Változások felismerése: Celsius (1743) bizonyítja Skandinávia parti szinlőinek emelkedését
III. Katasztrófa-elméletek: Buffon1752, Cuvier1796 Neptunisták (Werner) Plutonisták (Hutton)
IV. Aktualizmus elve: Lyell(1830): „kis erő, sok idő”, „az esőcsepp kivájja követ” A természet változásait a jelenleg is ható erőkkel és folyamatokkal magyarázza Collomb(1848) a jégárak,Rütimeyer(1869) a folyóvíz, Richthofen (1877) a szél felszínalakító munkáját bizonyította
V. Powel és Gilbertgeológiai indíttatása --->Szerkezetmorfológia A geologizáló geomorfológiaa felszíni formák ismeretében „geofizikai” és tektonikai-geológiai folyamatokat igyekezett megvilágítani. Szemléletváltozást akülső hatások és folyamatok felszínalakító szerepének felismerésejelentett.
VI. Richthofen (1880), a geomorfológia megalapítója a szerkezeti mozgások és a külső erők munkájának kölcsönhatását, együttműködését tanította. A formaleírást a genetikus elv alkalmazásával, a klimatikus ismeretekkel és a topográfiai térképek elemzésével a szilárd kéreg felszínének oknyomozó magyarázatává, geomorfológiává fejlesztette.
Magyarországon Lóczy Lajosiskolája Albert Penck:a felszíni formák rendszerezése, összehasonlító elemzése, induktív analízis
VII. A fejlődés dinamikus szemléleteDavistől (1899) származik. Deduktív ciklustana szerint a földfelszín változása körforgásba rendeződik. korai juvenilis stadium késői
maturus stádium szenilis A geomorfológia és a geológia elválása Cholnoky Jenő amagyarországitovábbfejlesztő
VIII. KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA Bulla Béla (1949) és Julius Büdel (1950). A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák), valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
A geomorfológia ágai: elemző- (analitikus) szerkezeti - dinamikus - klimatikus - kőzet- kísérleti - alkalmazott - antropogén geomorfológia Segéd- és rokontudományok
A BELSŐ ÉS KÜLSŐ ERŐK ÖSSZMUNKÁJA Állandóan, de intenzitásukat tekintve ritmusosan működnek BELSŐ ERŐK: nehézségi erő földmágnesesség belső hő magmás folyamatok - térfogatváltozások - konvekciós anyagáramlások geokémiai folyamatok a Föld égitest voltából fakadó hatások Munkájuk eredménye a földfelszín szerkezeti formáinak - a domborzat alapvonásainak - kialakítása
A KÜLSŐ ERŐKvégzik aszerkezeti formák átalakítását A külső erők energiaforrása a napsugárzás Aprózódás-mállás Folyóvíz Jég Tenger (állóvíz) Szél Lejtős tömegmozgások