1 / 50

Mássalhangzóink története az ősmagyar korban

Mássalhangzóink története az ősmagyar korban. A msh.-k történetére is igaz: nyelvünk történetének leginkább ködbe vesző, ugyanakkor a nyelvi változásokat illetően talán leggazdagabb korszaka az ősmagyar kor. Felmerülő kérdések: 1. Keletkeztek-e új msh.-fonémák?

leroy
Télécharger la présentation

Mássalhangzóink története az ősmagyar korban

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Mássalhangzóink története az ősmagyar korban

  2. A msh.-k történetére is igaz: nyelvünk történetének leginkább ködbe vesző, ugyanakkor a nyelvi változásokat illetően talán leggazdagabb korszaka az ősmagyar kor. Felmerülő kérdések: 1. Keletkeztek-e új msh.-fonémák? 2. Módosult-e az egyes fonémák használati gyakorisága, fonematikus terheltsége? 3. Módosult-e ebben a korban öröklött fonémarendszerünk? 4. A jövevényszavak honosítottak-e meg új fonémákat?

  3. 5. A régebbi fonémák előfordulnak-e olyan új hangtani környezetben, amelyben korábban nem? A 4. kérdésre nemleges a válasz. Az ősmagyar kor eleji fonémarendszerünkhöz képest feltűnt új fonémák valamennyien belső hangváltozás eredményei. Jórészt már az ősmagyar kor első szakaszában létrejöttek.

  4. Mássalhangzóink helye a szóalakokban Az ősmagyar kor kezdetén fogalomjelölő lexémáink és azok alakjai többnyire három, négy vagy több fonémából épültek fel. E fonémák igen különféle kapcsolatokba kerülhettek egymással. 1. Szó elején (mgh. előtt) állhatott msh., de csupán egy. Msh.-torlódás nem! 2. Szó belsejében intervokális helyzetben lehetett: — egyetlen rövid msh.; — egy hosszú msh., de csak explozívák (-pp-, -tt-, -kk-); — két különböző msh. (-mp-, -nt-, -nycs’-, k). 3. Szavak, szóalakok nem végződtek msh.-ra.

  5. Mássalhangzórendszer az ősmagyar kor elején Expl. Naz. Rés. Affr. Likv. Bilab. p/ m/ -- -- Labden. -- -- -- Interd. -/ -- -- Alveol. t/ n sz/ -- l, r Alvpal. s/ cs/ -- Pal. ny /j cs’/ -ly- Vel. k/ -- -- -- --

  6. A rendszer tagjainak a száma kevesebb a mainál. A képzésmódok és a képzéshelyek szinte ugyanazok. Hosszú msh.-k csak az explozívák körében. Közöttük időtartambeli oppozíciók is. A mai értelemben vett zöngésségi korreláció hiányzik. A képzésmód meghatározta a zöngésséget (a zöngésség függvénye a képzésmódnak). Az explozívák zöngétlenek, a nazálisok zöngések, a szibilánsok zöngétlenek, a frikatívák zöngések, az affrikáták zöngétlenek, a likvidák zöngések.

  7. Vagyis unilaterális a rendszer (az azonos képzésmódúak zöngésség szerint nem mutattak kettősséget: vagy csak zöngések, vagy csak zöngétlenek lehettek). A zöngésség szempontjából teljesen harmonikus e rendszer. [Az ősmagyar kor első szakaszától bilaterális fejlődés kezdődött el. A msh.-fonémarendszer változása a zöngés : zöngétlen oppozíciók kialakulását is jelenti.]

  8. A zárhangok orális : nazális oppozíciója létezett, de szembenállásuk két lényeges jegyre vonatkozott (zöngésség és képzésmód: p :m, t : n, k : ). A msh.-k gyakorisága és szóalakbeli helye különböző lehetett. A msh.-k többsége előfordulhatott a szavak elején és belsejében egyaránt. Némelyik csak szó elején: -; mások pedig csak szó belsejében: --, -ly-. Gyakoriságuk szó elején: k > p > t > m > . Szó belsejében: l > r > j > explozívák > nazálisok.

  9. Pl. fgr * säppä > ug. äppä > ősm. *äppe > ep(e); fgr. * šër3 > ug. *ërë > ősm. ërë > ere (> ér). A rendszerben csak az explozívák körében élt a rövid : hosszú szembenállás (-p- :-pp-, -t- :-tt-, -k- : -kk-). Tehát a rendszer ezáltal nem volt szabályos, nem volt harmonikus, egyenetlen, aszimmetrikus volt. E helyen változási lehetőség rejtőzött. A folyamat előtt két lehetőség: vagy kiteljesedik a mennyiségi korreláció, vagy e csonka is eltűnik. Ha eltűnnek a gemináták, létrejön az egyensúly.

  10. A lexémák hangtani felépítésére jellemző, hogy egyazon szóban ugyanaz a msh. csak egyszer (egyféle helyzetben) szerepelhetett (vagy szó elején, vagy szó belsejében). Intervokális helyzetben viszont állhatott egymás mellett két különböző msh. A nyelvhasználatban ez a kombináció lehetőséget adott a kombinatorikus változásokra, a hangkörnyezet hatására. E két szomszédos msh. a beszédben egymás képzésére erőteljesen hatott. E fonetikai kapcsolatból változások sora indult ki.

  11. Intervokális helyzetben sokféle msh. kombinálódhatott egymással. De: a leggyakoribb msh.-kapcsolatok az azonos képzéshelyen képzettek (homorgán) közül kerültek ki. — A kapcsolat 1. és 2. eleme lehetett azonos hang: -pp-, -tt-, -kk-. — Igen gyakori volt az azonos helyen képzett nazális és zárhang (affrikáta) kapcsolata: -mp-, -nt-, nycs’, -k-.

  12. Az ugor alapnyelvből örökölt msh.-rendszer nem maradt változatlan az ősmagyar kor folyamán. Átalakult, gyarapodott is új elemekkel, némely ősiek eltűntek; az oppozíciók, korrelációk sora átrendeződött. A rendszer és az állomány változásait elsősorban hangváltozási tendenciák idézték elő. A legszámottevőbb msh.-változások az explozívák körében jelentkeztek.

  13. Msh.-változások az ősmagyar korban Az explozívák körében volt jellemző egyrészt a rövid : hosszú szembenállás. Ezzel különböztek más msh.-k oppozícióitól. Másrészt a lexémák felépítésében gyakran vettek részt más msh.-kkal kapcsolódva. Különösen a nazálisokkal. (Mindezek mellett a rövidek előfordulhattak önállóan szavak elején és intervokalikus helyzetben egyaránt.) A beszédbeli hangkapcsolódásaikból (kombinatorikus) változások sora indult el.

  14. 1. Zöngésülés 1.1. Az ősmagyar kor első felében az intervokális helyzetben álló nazális + zöngétlen explozíva kapcsolatából > nazális + zöngés explozíva lett: -mp-, -nt-, - k- (-nycs’-) > mb-, -nd-, -g- (-nydzs’). Pl. ugor *emp3 > ősm. > *embe (> eb); fgr. lunt3 > ősm. *lundả (> lúd); ugor * ảk3 > ősm. ảgả (> vág); ugor *mảnycs’3 > ősm. *mảnydzs’ả (> magy-ar); fgr. lonycs’ả > ősm. lonydzs’ả (> lágy).

  15. E folyamat az explozívák egyéb változásait megelőzően történt. Ekkor a b, d, g, dzs’ még csupán a p, t, k, cs’ allofónja, variánsa, de nem fonéma.

  16. 1.2. Később az intervokalikus helyzetben álló egyszerű explozívák is zöngésedtek: -p-, -t-, -k- (-cs’-) > -b-, -d-, -g- (-dzs’-). Pl. fgr. *rëpäč3 > ősm. *rëbäcs’3 (> ravasz); uráli * ëtë > ősm. * ëdë (> víz); uráli *kul3k3 > ősm. *kulảgả (> holló). E tendencia időben követte az előzőekben sorra vett nazális melletti zöngésülést, és megelőzte a hosszú explozívák rövidülését. Ez utóbbi zöngésülés következménye már a zöngés explozíváknak mint fonémáknak a kialakulása.

  17. Hiszen ezáltal már kétféle fonetikai helyzetben is előfordultak. Sőt! Elvétve a szókezdő zöngétlen explozívák is zöngésedtek. Pl. fgr. *pal3 > ősm. *bảlả (> bal) (+ bél, bog, bőr); fgr. *tuk3 > ősm. *dug3 (> dug) (+ daru, dob, domb, dorgál). A szó eleji k- nem zöngésült g-vé.

  18. 2. Rövidülés Az ősmagyar kor első szakaszában az intervokalikus helyzetű hosszú explozívák megrövidültek (egyszerűsödtek): -pp-, -tt-, -kk- > -p-, -t-, -k-. Pl. fgr. *läpp3 > ősm. * läpä (> lep); uráli *kutt3 > ősm. eleje: *kutả (> hát); fgr. *rảkk3 > ősm. *rảkả (> rak). A változás nyomán a szó belseji hosszú : rövid explozívák szembenállását felváltotta a zöngés : zöngétlen oppozíció.

  19. A tendencia eredményeként nem csupán az explozívákra jellemző rövid : hosszú szembenállás tűnt el, hanem eltűntek az ősmagyar nyelvből a hosszú msh.-k is. Vagyis az ősmagyar kor első szakaszában kialakult egy egyensúly, szabályosság: csak rövid msh.-k léteztek a nyelvünkben (mindenféle képzésmódban).

  20. Az explozívák zöngésülése és rövidülése az ősmagyar kor első szakaszában zajlott. Bizonyíték: Az ősmagyar kor második szakaszában átvett török jövevényszavak szó belseji explozívái már nem vettek részt e változásokban (zöngésedésben). Vagyis megmaradtak p-nek, t-nek, k-nak. Pl. kapu, koporsó, gyapot; sátor, betű, szatócs; boka, eke, iker stb.

  21. 3. Spirantizálódás 3.1. Az intervokalikus (rövid -p-, -t-, -k- zöngésülésével keletkezett) -b-, -d-, -g- (az ugyancsak) zöngés spiránsoknak adta át a helyét: --, -z-, --nek. Pl. (fgr. *rëpäc’3 >) ősm. *rëbäc’3 > *rooszả(> ravasz); (uráli * ëtë >) ősm. *ëdë > *ëzë (> víz); (uráli *kul3k3 >) ősm. *kulảgả > *kulảả (> holló).

  22. Intervokalikus helyzetben két nazális is spirantizálód(hat)ott: -m- > -- (szórványosan); -- > --. (az utóbbi a tendencia nyomán el is tűnt): uráli *nimë > ősm. *nëmë > *nëë (> név); uráli *ä3 > ősm. *ee > *ee (> vő).

  23. 3.2. Szókezdő helyzetben az ősi zöngétlen explozívák szintén részt vettek a spirantizálódásban. p- > f-: uráli *pun3 > ősm. *funả (> fon). k- + veláris mgh. > -: fgr. *kuntả > ősm. *odả (> had). A  ekkor még csupán a k fonémának az egyik allofónja (variánsa, szavak kezdetén, mély mgh.-k előtt). Magas mgh.-k előtt szó elején a k- nem változott meg (kéz, kér, ki? kéreg stb.).

  24. Az ősmagyar kor második szakaszának, a vándorlások korának török jövevényszavaiban már nem változik meg a szókezdő zöngétlen explozíva. Tehát ekkorra már lezárult ez a tendencia. Pl. kapu, kanyaró, korom, kos; kecske, kender, kép, kis; > Az ősmagyar kor 2. felére a már fonologizálódott.

  25. 4. Denazalizáció Intervokalikus helyzetben a nazális + zöngétlen zárhang kapcsolatából keletkezett nazális + zöngés zárhang kombinációjában az ősmagyar kor első szakaszában további változás is történt. A msh.-kapcsolat első eleme, a nazális eltűnt, kiesett a zöngés explozíva elől. Így a továbbiakban az ősmagyar kor folyamán egyszerű rövid zöngés zárhang jelentkezett az ide tartozó lexémákban intervokalikus helyzetben.

  26. [A jelenséget az 1.1. sorszám után tárgyalt példákkal vizsgálhatjuk.] (-mp-, -nt-, - k-, -nycs’- >) -mb-, -nd-, -g-, -nydzs’ > -b-, -d-, -g-, -dzs’-. Pl. (ugor *emp3 >) ősm. > *embe > *ebe (> eb); (fgr. lunt3 >) ősm. *lundả > *ludả (> lúd); (ugor * ảk3 >) ősm. *ảgả > *ảgả (> vág); (ugor *mảnycs’3 >) ősm. *mảnydzs’ả > *mảdzs’ả (>magy-ar); (fgr. *lonycs’ả >) ősm. *lonydzs’ả > *lodzs’ả (> lágy). [De bizonyos adatokban elmaradt e változás: langyos, domb.]

  27. Az ősmagyar kor második szakaszában, a vándorlások korában a török nyelvekből átvett jövevényszavakon már nem ment végbe a denazalizáció, tehát ekkorra a tendencia lezárult. Pl. kender, tenger, gyöngy.

  28. 5. Egyéb msh.-változások az ősmagyar korban 5.1. Palatalizáció A változás során az adott msh. képzéshelye a palatális területre tevődik át a szomszédos területről. Így lesz az egyszerű, rövid -ból j, az l-ből ly, az n-ből ny; másrészt a palatális msh.-t (j-t) is tartalmazó msh.-kapcsolatból egy harmadik = palatális msh. (összeolvadás).

  29. Tendenciaszerű (a két nyílt szótagos tendencia következményeként találkozó két msh. kapcsolatában): — ősm. *ảrảảnả > *ảrảnả > várjon; *kërëënë > kërënë > kérjen. Szórványos: — *ile > *ilye > ilyen; *olả > *olyả >olyan; *olả > *olyả (> *odzs’ả > agy-); *olả > * olyả (> odzs’ả > hogy).

  30. Asszociációs változások (szintén a két nyílt szótagos tendencia következményeként, az egymás mellé kerülő két msh. kölcsönösen hatott egymásra).

  31. — l + j > lly: *fele ënë > *fel ënë > feljën > féllyen; — n + j > nny: *mënëënë > *mënënë > mënjën > mënnyën; — d + j > ddzs’: *ảdảảnả > *ảdảnả > ảdjản > ảddzs’on (> aggyon); — t + (?j ~) ’ > ccs’: *tảrtảái > *tảrtá > *tảrcs’á (> tarcsa). — *lảtảải > *lảtá > *lảtá > *lảt’á > *láccs’á (> *láccsá > lássa).

  32. 5.2. A depalatalizáció Az adott msh. képzési helye a palatális területről a szomszédos területre tolódik el. Tendenciaszerű változás. [ugor kori: a sz’ > sz: szem, száz, szel.] — cs’ > cs: (fgr. č‘ëpp3 >) ősm. *cs’ipe > csíp; (fgr. *puč’3-r3 >) ősm. *fảcs’ảrả > facsar. — (t + (?j ~) ’ > ccs’ > c(c)s: *tảrtảái > *tảrtá >) *tảrcs’á > tarcsa (= tartsa). — (*lảtảải > *lảtá > *lảtá > *lảt’á >) *láccs’á > *láccsá (> lássa).

  33. 5.3. Az affrikálódás Más képzésmódú, de azonos helyen képzett hang (j, ly) zárréshangnak (dzs’) adja át a helyét némely szavakban. Sporadikus változás. fgr. *jảlkả > >> ősm. *dzs’ảlog (> gyalog); fgr. *mol’3 > ősm. *mel’e > *medzs’e (> meggy); (*olả >) *olyả > *odzs’ả (> agy- > vagy-); (*olả >) * olyả > *odzs’ả (> ogy). (*ile >) *ilye> ídzs’ (> így); (*ulả >) *ulyả> údzs’(> úgy).

  34. 5.4. A dezaffrikálódás Bizonyos affrikáta (cs) azonos képzési helyű spiránsnak (szibilánsnak, s-nek) adta át a helyét szavak sorában. Tendenciaszerű. Mivel az ősmagyar kor második szakaszában valószínűleg kialakulóban volt egy cs-ző és egy s-ező nyelvjárás, ezért némely szavakban cs > s, más szavakban s > cs változás történt — területi elkülönüléssel.

  35. — cs > s: fgr. *čả3 > ősm. *čảả >*sảả (> sav ~ só); — tör. *čärig > ősm. cserigi >sereg; *tör. čảtįr ~ *čảtur > ősm. *čảtįru ~*čảturu > sátor; *tör. kiči > ősm. kicsi ~ kis. — s > cs: tör. *biši > ősm. *bišii > bölcső. tör. *dzs’imiš > ősm. dzs’imisi > dzs’imilcs (> gyümölcs).

  36. 5.5. Msh.-elnémulás Az ugor alapnyelvből örökölt szó eleji - (interdentális zöngétlen réshang) minden előfordulásából eltűnt. fgr * säppä > ug. äppä > ősm. * äppe > ep(e); fgr. * šër3 > ug. *ërë > ősm. *ërë > ere (> ér).

  37. A (bilabiális zöngés réshang) néhány szó elejéről szintén eltűnt az ősmagyar kor folyamán. Az eltűnéssel párhuzamosan labializálja a közvetlenül utána álló mgh.-t. Pl. fgr. *ittë > ősm. *itë > *ütë (> öt); fgr. *ë3 > ug. *ëlë > ősm. *ilë > *üle (> öl).

  38. Az ősmagyar kori msh.-változások következményei nyelvünkben Válaszolhatunk a téma felvetésekor feltett kérdésekre. 1. Keletkeztek-e új msh.-fonémák? 2. Módosult-e az egyes fonémák használati gyakorisága, fonematikus terheltsége? 3. Módosult-e ebben a korban öröklött fonémarendszerünk? 4. A jövevényszavak honosítottak-e meg új fonémákat? 5. A régebbi fonémák előfordulnak-e olyan új hangtani környezetben, amelyben korábban nem?

  39. 1. A sorra vett msh.-változások következményeként nagy számban (8) keletkeztek az ősmagyar korban rövid msh.-fonémák. — Zöngés explozívák: b, d, g (az utolsó, szó elején még nem fordult elő e korszakban). — Réshangok: a zöngés -z-, --;a zöngétlen f-, -. — Affrikáta: adzs’. — Új allofónként jelent meg és él az ősmagyar korban aszótestekben a t hang mellett a -’-.

  40. Nem csak keletkeztek azonban msh.-fonémák az ősmagyar korban, hanem a régiek (ősiek) közül haltak is ki a változások nyomán (2). Eltűnt a rendszerből: az interdentális réshang: - és a veláris nazális: --. Utóbbi az n hang fonetikai változataként él tovább, -k és -g előtti helyzetben. Az ősmagyar kor elején eltűntek a hosszú explozívák is nyelvünkből.

  41. Az ősmagyar kor második felében (elsősorban a két nyílt szótagos tendencia hatására kiesett 2., 3. szótag magánhangzója miatt) egymás mellé kerülő (l +j, n + j, d + j, t + j) msh.-k kapcsolatából intervokális helyzetben asszociációs változások következtében új hosszú msh.-k jöttek létre: -lly-, -nny-, -ddzs’-, -ccs’-, -ss-.

  42. 2. A változások és a jövevényszavak átvétele következtében lényegesen módosult az egyes msh.fonémák használati gyakorisága és terheltsége. Mégpedig mind a régieké, mind a korszak folyamán keletkezett újaké. A szavak elején pl. a p ritkább használatú lett, de szavak belsejében a török jövevényszavak növelték a gyakoriságát: csepű, gyapot, gyeplő, kapu, koporsó stb.

  43. A szókezdő k (veláris mgh.-k előtti) visszaszorulását ellensúlyozták a török jövevényszavak. Sőt, általuk újra mély magh.-k előtt is! Pl. kapu, kanyaró, karó, kor, kóró, kos, komló, korom stb. Magas mgh.-k előttiek: kecske, kender, kép, kis; szavak belsejében is: béka, bika, boka, eke, iker, szék stb. A t megterheltsége a török eredetű szavakkal lényegesen nőtt. Szó elején: tanú, tarló, tenger, tinó stb.; szó belsejében: bátor, betű, sátor, szatócs stb.

  44. Az ősmagyar korban keletkezett zöngés explozívák megterhelését is jelentősen növelték a török jövevényszavak, többféle fonetikai helyzetben is. Pl. — b: barom, bátor, béka, bér, bika, boka, borjú stb. — d: dél, dől; idő, kender stb. — g: tengely, tenger stb.

  45. A dzs’ elterjedtsége folyamatosan nőtt a bemutatott változás során, vagyis mind gyakoribbá vált. A török jövevényszavak a szó eleji elterjedtségét jelentősen növelték. Pl. tör. *dzs’ảrtả > ősm. *dzs’ortả (> gyertya); tör. *dzs’indzs’ü > ősm. *dzs’indzs’ü (> gyöngy); gyeplő, gyón, gyúr, gyümölcs, gyűrű, gyűszű stb.

  46. 3. A msh.-rendszer változása az ősmagyar korban Expl. Naz. Rés. Affr. Likv. Bilab. p/b m/ -- -- Labden. f-/ -- -- Interd. (->--) -- -- Alveol. t/d n sz/-z- -- l, r Alvpal. s/ cs/ -- Pal. ny /j (cs’>--)/dzs’ -ly- Vel. k/-g- -->-/-- -- ---

  47. 4. A msh.-rendszer az ősmagyar végén Expl. Naz. Rés. Affr. Likv. Bilab. p/b m/ -- -- Labden. f-/ -- -- Alveol. t/d n sz/-z- -- l r Alvpal. s/ cs/ -- Pal. ny /j /dzs’ -ly- Vel. k/-g- -/-- -- ---

  48. 5. Az ősmagyar kor végi msh.-rendszer jellemzői (1) Legjelentősebb változás: a zöngétlen : zöngés szembenállás megjelenése és elterjedése. Zárhangok körében teljes: p/b, t/d, k/g. Réshangok között (2 tökéletes pár): sz/z, -/--. Fonológiailag párok, fonetikailag nem tökéletesen: f-/; cs/dzs’. (2) Fonotaktikai jellemzők: csak szó elején: f-, -; csak szó belsejében: -g-, -z-, --, -ly-.

  49. (3) Allofónok: ;’. (4) Időtartam szerinti párok: cs/ccs, s/ss, dzs’/ddzs’, ly/lly, ny/nny.

  50. A rendszer üres helyei, illetőleg aszimmetrikus oppozíciói a rendszer labilisságára utalnak. E helyeken a következő korszakokban változás várható. Az időtartam szerinti korreláció sem teljes. A bilaterálisság további kiteljesedése várható.

More Related